Szürkecsillag, a varázsló - Ian Page & Joe Dever

A címnek inkább azt kellett volna adnom, hogy a Magányos Farkas Világa. Ugyanis “Szürkecsillag, a varázsló” a magyar fordítása a “Grey Star, the Wizard” című játékkönyvnek, amely Joe Dever Lone Wolf világában játszódó négy részes sorozatának bevezető kötete. A négy könyv rajongói fordítása a zagor.hu oldalon található:

1. Szürkecsillag, a varázsló
2. A tiltott város
3. A rémálom kapuján túl
4. A varázslok háborúja

Magányos farkas játékkönyvek hivatalos formában történő megjelentetésére 1993-ban már egyszer történt kísérlet. A Totem kiadó ekkor jelentette meg a Menekülés a sötétségből című könyvet, amely egy másik sorozat bevezető darabja lett volna. Ennek folytatására sajnos akkor nem került sor. Kár érte! Érdekes fűszer lett volna ismerni a világát, de jelen ismertető tárgya szempontjából nem sokat vesztettünk.

Folytatásos kisregény

Szürkecsillag egy független karakter, akinek kalandjait csupán a fenti négy könyvben leírt események alatt irányíthatjuk. Ez a négy rész elvileg önmagában is játszható kalandokat tartalmaz, ez az állítás azonban szerintem enyhe túlzás. Együtt adják ki a kerek egész történetet, egy-egy könyv csak egy nagyon kis szeletét dolgozza fel annak. Valószínűleg ez azért van így, mert a fejezetpontok többsége a változatos lehetőségek leírására megy el. Sajnos ez a változatosság nem jár együtt a többféle végigjátszás lehetőségével. Az író ugyanis nem hagyott szinte semmilyen esélyt az olvasónak a fősodortól való eltévelyedésre. Főleg a negyedik részre már teljesen úgy éreztem, hogy bármit választok, mindig ugyanazokkal a szövegekkel találkozok. Illetve számomra úgy tűnt, hogy az író ezen a ponton már nagyon le akarta zárni a történetet, amikor egy-egy izgalmas eseménysort vázolt fel, de anélkül, hogy az olvasónak bármilyen beleszólása lett volna, még ugyanazon fejezetponton belül fel is oldotta. Mintha nem is játékkönyvet olvasnánk!

A főhős nevesített karakter, Szürkecsillag. Egy hajótörött árva, akit a legendás Shianti varázslói fogadtak magukhoz. Ez éppen pozitívumként is felfogható, nem egy épp arra járó zsoldos csöppen a világmegváltó szerepkörbe, hanem olyan, akit egész élete alatt a küldetés teljesítésére neveltek. Fel kell kutatnunk a legendás Holdkövet és elpusztítani a gonosz Shadaki Wytch királyát.

Élményfaktor

Az élményfaktor megteremtését már rögtön a könyv első lapjain található színes térkép segíti. Ezen nyomonkövethetjük a sztori alakulása alatt épp hol járunk. Sajnos hátránya, hogy a két oldal elválasztásánál a térkép kivehetetlen, hacsak nem törjük meg a könyv gerincét.

Minden könyv elején megtalálható a történet felvezetése, illetve az előző könyvben történt kulcsesemények leírása. Fura volt számomra, hogy az előzményleírást a szabályok ismertetése követi, ez így eléggé megtöri az illúziót.

A játékszabályokba én itt nem is mélyednék bele, ezt a könyv maga is elég részletesen tárgyalja. Inkább csak annyit emelnék ki, hogy a főhős karakterét (legalább) valamennyire testre szabhatjuk varázslatok felvételével, amelyeket mindenki saját ízlése alapján válogathat össze. Én speciel a Megidézést és Alkímiát találtam rendkívül hasznosnak. De itt van például a Prófécia azoknak a játékosoknak, akik legálisan szeretnének “csalni” a kaland közben, anélkül, hogy előre-hátra kellene lapozgatniuk. Ezzel még a “tíz-ujjas-mentés” stratégiára sincs nagyon szükség.

Azonban az utolsó könyvre szerintem teljesen logikátlan módosítások történtek a szabályokban. Gondolok itt az új varázslatok választásának módjára, illetve a korábbi könyveket játszók és nem játszók indokolatlan megkülönböztetésére. Ennél elegánsabb megoldás lett volna, ha a játékos a kaland alatt fejleszthette volna a karaktere képességeit, amit egyszerűen tovább vihetett volna a folytatásra. Így természetes módon lehetett volna szabályozni az új játékosok becsatlakozását, illetve más útvonalt teljesítők számára ez további fűszert jelenthetett volna.

Játékélmény szempontjából látszólag elég nagy szabadságfokkal rendelkezhet az olvasó. Emögött valójában azonban elég lineáris történetvezetés rejlik. Ezt feltehetően a folytatásos megoldás kényszerítette ki, hisz a következő könyv bevezetőjében lefektetett - ott már mint - “megtörtént” eseményeknek mindeképp be kell következniük. Ez sajnos kiütközik olyan megoldásokban is, hogy még abba sincs beleszólásunk, kik csatlakoznak kompániánkhoz, illetve kiket veszítünk el.

Szimpatikus volt, hogy elég hosszú fejezetpontok is vannak. Látszik, hogy az író egy nagyon kidolgozott elképzeléssel rendelkezett a történet haladásával kapcsolatban. A négy könyv inkább tűnik úgy számomra, mint egy fantasy regény, amit utólag vágtak játszható fejezetpontokra, mintsem hogy eleve játszhatónak készült volna. Ez azoknak a játékosoknak kedvez, akik az olvasmányos kalandokat szeretik.

Negatívumok

A nagyon erősen jellemzett főhős, illetve a kőbe vésett történetvezetés így nem hagy túl sok teret az olvasó fantáziájának és eléggé el kell rugaszkodni saját elképzeléseinktől. Az író már előre eldöntötte, mikor nézünk le valakit, vagy akár hogy mi érdekel minket utazásunk során.

Más könyvekhez hasonlóan itt is találkoztam azzal a számomra rendkívül bosszantó megoldással, amikor egy-egy fejezetpont szövegét többször is felhasználják, kvázi duplikálják. Illetve szintén kiábrándító, ha a készítők először egy erőltetett választási lehetőséget tolnak a játékos képébe, és a helyes megoldást, amit eleve szerettünk volna kijátszani, csak később ajánlja fel. A kalandvezetés nem túl kiegyensúlyozott. A történet elejét véregyszerűnek éreztem, míg az utolsó részben már az elején komoly harcokkal találjuk magunkat szembe.

Végszó

A fentiekből talán már kitűnt, de a könyvet inkább azoknak ajánlom, akik a lineáris történetvezetést szimpatikusnak tartják, így egy jóval kidolgozottabb, konzisztens elbeszélést kapva. Másoknak csak azt javasolhatom, ha élvezni szeretné ezt a kalandot, tegyen úgy, mintha számítanának a választásai.